2008. október 26., vasárnap
Mester, melyik a legfőbb parancs?
Azonban:
Parancsolatok tekintetében egész más a helyzet. Mindegyik egyformán fontos, nincs köztük rangsor, de ezek batartása még kevés.
örömmel meg tudom-e tenni?!
2008. október 21., kedd
„Áldjátok az Úrat vadak és háziállatok” (Dán 3)
Tappancs kutyám elkényeztetett, uri kutya, akinek halvány fogalma sincs a hideg esős, havas , szeles, borús időről, amire azt mondják a kutyát is kár kiverni. A napokban esténként bekéredzkedik a lakásba, ragyoghat a telihold, sétáltathatnak bármilyen kutyát a Katona József utcában, Ő bejön, mert fázik. Veszi magának a bátorságot, nekiáll és kaparja az ajtót. És amilyen vajszívű gazdája van, megesik rajta a szíve és beengedi a lakásba.
Aranyos, kedves kutya, aki hűségben és ragaszkodásban felúlmúl sokszor egyes embereket. Talán azért, mert nem tud nemet mondani ösztönös, génjeiben kódolt magatartásra. Ő nem tud ’kutyább-ként ’ viselkedni, ezzel szemben mi emberek lehetnénk emberebbek sokszor.
Azon túl, hogy kedves ragaszkodó társ, aki ráérez pillanatnyi hangulatomra, számomra Isten szeretetét és jóságát is kézzelfoghatóva teszi. Hiszen ő is, mint minden teremtmény az Isten akaratából létezik.
Egy augusztusi reggelen nyitva hagytam a kaput, elfelejtve hogy a kutya az udvarom van. Tappancsnak több se kellett, két pillanat múlva már az utca másik oldalán szaglászott. Nekem menni kellett helyettesíteni, kénytelen voltam sorsára hagyni, a kaput azért résnyir e nyitva hagyva, hogy betaláljon, ha éppen úgy kívánja kedve. A két mise között Assisi Szent Ferenchez imádkoztam, segítse haza baj nélkül. Legnagyobb meglepetésemre amint megyek hazafelé megakad a szemem, a kapun, amit nyitvahagytam, most azonban be van csukva. „nocsak, ennyire jólnevelt a kutyám van, aki még a kaput is becsukja maga mögött…?! J „ Vettem viccesre a dolgot, érezve, hogy nincs nagy baj. Az udvarra belépve hallom nyakörv csörgését, majd megjelenik Tappancs is, szájában egy jutalomfalattal. Rögtön tudtam, hogy egy kutyabarát segített neki hazatalálni, és arra is volt gondja, hogy otthon maradjon. Ezuton köszönöm annak a Kedves Ismeretlennek.
Én hálás szívvel ksözöntem meg Szent Ferenc seígtségét is, aki szerette a természetet, az állatokat, és eszembe jutottak Jézus szavai a gondviselésről: „Ne féljetek, sokkal többet értek ti mint a verebek.” Valóban többet érünk, de Neki még az a kis zürke veréb is nagyon sokat ér.